Gelence festői környezetben fekszik a mögötte emelkedő Musát-, Asztag-, Bonyó- és Zernye-havas fenyvesekkel, bükkerdőkkel borított vonulatának lábánál. A legkorábbi írásos emlék , amely a falut Gelenche-ként említi, a Sepsiszentgyörgyi Múzeum folyóirata , az ALUTA szerint 1539-ből származik. A háromszéki, színmagyar községet a Gelence patak szeli át, a település két részét a helybéliek Lahidának és Szaladárnak nevezik, a község lakossága meghaladja a 4200 főt. Gelencéhez 18 ezer hektár terület tartozik, ebből mint 13 ezer hektár erdő.
Gelence környezeti adottságainak köszönhetően kiválóan alkalmas a téli sportok gyakorlására, korszerű sí és szánkópályát működtetnek, amikor az időjárás megengedi korcsolyapályát is üzemeltetnek. Itt , a Székelyföld és egyben a nyugati kereszténység keleti csücskében, a házak között megbúvó kis katolikus templomban "az elmúlt hétszáz év európai jelentőségű kultúrális öröksége rejtőzik”.Régebb, a XVIII. században a gelenceiek híres solymászok voltak. Fejlett volt a fakitermelés, fűrészüzemek és papírmalom működött. Sodronyon és iparvasúton szállították le a fát az erdőkből. Híresek voltak a zsindelykészítők, kosárkötők, kőfaragók és faragómesterek is. A havasalji településen most is sokan a fakitermelés és famegmunkálás hagyományos mesterségét folytatják, a nagykiterjedésű erdőségeiben pedig virágzik az ipari fakitermelés, a községben a fűrészáru gyártás. Számos család foglakozik zsindelykészítéssel, a fa nemcsak a múltban, hanem most is az egyik legfontosabb építőanyag. A zsindelynél már csak az sem mindegy, hogy mikor milyen időszakban vágják ki a fát.
Úgy tartják, hogy a jó fát ősszel, tél elején kell kivágni. A zsindelyt leginkább fenyőfából készítik, és a ház tetejének fedésére használják. Körülbelül 40 cm hosszú, 10 cm széles falemez, vastagsága 2 centi, de ez a széle felé teljesen elvékonyodik. A zsindely sajátossága, hogy foka és élce van, a tetőn pikkelyszerűen helyezik el. A régi és mai zsindelykészítés között csak a technikai fejlődés szab határt, régen teljesen kézzel készült, ma esetenként gépekkel könnyítik a munkát. A zsindelyezést, vagyis a tetőfedést a fedél jobb alsó sarkán kezdik, úgy folytatják rendekben haladva, hogy az alsóbb sor mindig egy pár levéllel előbb legyen. Egy négyzetméter területre körülbelül 40-45 drb. Zsindely szükséges. Hogy tartósabb legyen a fedélzet, nemcsak egy rendeben helyezik el, hanem félduplán vagy akár duplán is. Az így készült tető körülbelül 20 esztendő után kezd el pusztulni, korhadni.
A Gelencéhez tartozó Haralyban még mindig él a kádárság hagyományos mestersége, a két világháború között több mint 30 mester dolgozott, most csak néhány család ismeri a mesterség rejtelmeit. A kádárok külön szakértelemmel választják ki a kádárfát, általában a havasok déli oldalairól olyan vörösfenyőt, amelyiknek fehér mohás a törzse. Kádak készítésére használtak tölgyfát is, hordóknak pedig akácot. A faanyagot olyan hosszúságúra fűrészelik, amekkora edényt akartak készíteni belőle.
A legnagyobb kádak általában 2 méter, míg a csebrek 42 cm magasak. A legkisebb fából készült edények nagyjából 3 literesek. A hordó oldalának való dongát hajlított, a fenéknek valót egyenes hasogatóval szabják.Érdekes, hogy a kádárok nem a gyalut a fának, hanem a fát feszítik az eresztő gyalunak. A hordó fenekét szegekkel összefogják, majd levékonyítják a szélét, a fenék beilesztése után következik a kávázás vagy abroncsozás. Ezután még kívül-belül lepucolják a hordót, kifúrják esetenként füleket és díszeket illesztettek rá. Gelence ugyanakkor kőolajáról is híressé vált.
A szakirodalomban már régen lejegyezték, hogy a vidéket felépítő paleogén-fliss mélystruktúrájában kőolajtelepek vannak. A költséges kitermelést az 1980-as években kezdték meg. A rendszerváltásig első helyen a kőolajipar volt, sok helybélinek adott munkalehetőséget. A változás után megváltozott a község gazdasági képe. Mivel a kitermelés előretervezett veszteségekkel működő iparág volt, lassan leépült. Jelenleg az utolsó szondákból pumpálják a kőolaj maradékát. Az új idők azonban új lehetőségeket hoztak, a faluban gyökeret vert a szolgáltató ipar, igen jól működik a faluturizmus. Gelencén több mint 20 korszerű, minősített panzió működik. A turista talál itt fél panziós és teljes ellátást, a helyi és környékbeli szervezett kirándulásokhoz idegenvezetőt biztosítanak. A jó gazdasági feltételek mellett, néhányan újszerű vállalkozásba kezdtek, így Gelencén pisztráng-farm is működik. A különböző medencékben az ikrákból keltik ki az ivadékokat, hogy később szép példányokat neveljenek. Végül a különösen ízletes halhús az éttermek, vendéglők konyhájára kerül. Mint már említettük Gelecéhez tartozik egy bájos falucska Haraly is. A helyi hagyomány szerint nevét azért kapta mert a falu a Haros alján fekszik. A hasonnevű patakocska két oldalát megülő kis település bejáratánál találjuk a műemlék értékű római katolikus templomot. Keleti része egy korábbi éület maradványa, nyugati részét később, a XVIII. Században építették.
Az egyhajós keletelt templom gótikus maradványai, a leszeltívű faragott ajtókeretek: egyik a sekrestye bejáratánál látható, a másikat külső déli oldalba falazták. Északi és déli falán freskótöredékek kerültek napvilágra. Feltárására, értékelésére még nem került sor. A templom lapos mennyezete stukkódíszes, a templomban a védőszentjének Nepomuki Szent Jánosnak a szobra is látható. A szent megdicsőülését ábrázolja a szép késő barokk oltár képe. Az épület nyugati homlokzatán érdekes felirat szól a látogatóhoz: „Mikor s ki épített, egy élő sem tudja. Kiskápolna voltam hajdan és őrbástya. Templom ezer után 744-ben lettem s meg Újultam 92-ben. Végre most 1865-ben Feldíszített Haraly eképp költségén Mikor Ns. Fejér Mihály vala a főgondnok Mit neked utókor emlékül átadok.” Egyedi jelenség Haralyban, hogy a haranglábat fenn a falu közepén építették fel, „hogy jobban hallja a nép a harangok szép szavát”. És valóban egy neves, brassói műves készítette a harangit, felírata szerint 1617-ben. A mai templomtól keleti irányban emelkedő hegyet Vörösvár vagy Barátok hegye néven emlegetik. Ide helyezik az írások „a veres barátok templomát”. Ma már csak helye látható egy épületnek és egy mélyedés – az úgynevezett Kincses-gödör – amelyről azt mondogatják, hogy alagút kötötte össze a mai templommal. A gelenceik mindig is büszkék voltak mesterségeikre, épületeikre és természetesen szokásaikra is. A "Bodor György" Közművelődési Egyesület keretén belül működik most is a 15. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapat, melynek feladata hogy részt vegyen a hazai és külföldi történelmi megemlékezéseken.
A kultúra fontosságát jelzi az is, hogy a községi könyvtárban több mint 8000 kötet áll a helyiek rendelkezésére. Gelencén 2007-ben több mint 700 gyermek tanult a Jancsó Benedek általános iskolában, amely három épületben működik, a faluban működő iskoláról az első írásos feljegyzés 1628-ból való. Az iskola névadója 1854-1930 között élt, fő művét “Erdély története” címmel 1923-ban írta meg,a könyv utószava a szerzőt méltatja: Nemcsak tudós volt ő, hanem bölcs is a szó legnemesebb értelmében. Az iskola mellett fontos a szórakozás is, amelyre nagyszerű lehetőséget biztosít a község impozáns Művelődési Háza.
A település dinamikus fejlődését jelzi az is, hogy nemrég sportcsarnok építettek, a mozgás kedvelőinek nem kis örömére. Gelencén járva bárki megállapíthatja, hogy itt ezen a folyamatosan fejlődő településen virágzik a gazdasági és kultúrális élet, amely a községvezetőség írányító szerepének és a szorgos lakóknak köszönhető. Érdekes, hogy 1999-ben Lengyelországban a Magyarok Világszövetsége egy nagy méretű székely kaput állítatott fel IV. Béla árpádházi király lányának, Kingának a szenté avatása alkalmából, a szertartást II. János-Pál pápa celebrálta. A gelenceiek méltán büszkék arra, hogy azt az Ószandecen felállított székelykaput gelencei fafaragók készítették. Ugyancsak egy ekkora méretű kapuval találja szembe magát az utazó, ha Gelencére érkezik. A település bejáratánál felállított kapu messziről hírdeti, hogy nyitva áll Gelence minden vendége előtt.
A településről
Gelence első írásos említése 1539-ből származik Gelencze megnevezéssel.
A négy és fél ezer lakosú havasalji település hosszanti elrendezésű, az Alszeg, Eger, Ladia, Porondszéle, Középszer, Úriszer, Vaserdeje, Varáncsa, Vajnakert, Almáskert, Kőtörő, Rét, Felszeg, Bányaalja, Bagolylik, Szaladár, Piacszer, Fűzek-alja, Újszer, Alsó-cigányszer és Felső-cigányszer falurészekből áll. Közigazgatásilag Gelencéhez tartozik Haraly falu, mely hagyományos kádáripari termékeiről és templomáról vált ismerté.
Gelence lakosságának fő foglalkozása a múltban a földművelés, a fakitermelés és feldolgozás, valamint az állattenyésztés volt. A gelencei deszka, zsindely, az épületfa már akkor országszerte kelendő árunak számított. A famegmunkálás ősi mesterségével napjainkban is számos mesterember foglalkozik. Háromszéken zsindelyt nagy tételben csak itt készítenek. Napjainkban az aktív lakosság egy része a kézdivásárhelyi gyárakban dolgozik, és sokan élnek földművelésből, állattenyésztésből. A gelencei lakosok ugyanakkor a szolgáltató iparban is vállalkoznak: a településen több mint 20 korszerű panzió működik.
Gelence azon kevés felső-háromszéki települések közé tartozik, ahol napjainkig fennmaradtak a hagyományos népi mesterségek, szokások. Az ide látogató megtekintheti a famegmunkálás különböző ágait, a lópatkolást, a hámvarrást, részt vehet az egyházi és közösségi ünnepeken és nem utolsó sorban megkóstolhatja a hagyományos székely konyha remekeit.
Látnivalók, nevezetességek
A falu nevét a felszegi Árpád-kori katolikus templom tette világhírűvé. A 13. században épült országos műemlék templom védőszentje Szent Imre herceg. A középkori templomhajó napjainkig fennmaradt, keleti folytatásban pedig feltárták a félköríves szentély alapfalait. A késő gótikus szentély és szentségtartó fülke 1503-ból származik. 1628-ban támpillérekkel erősítették meg az épületet. 1766-ban nyugati és déli oldalához késő barokk portikuszt illesztettek. A templom hírnevét főleg a templomhajó belső falát díszítő értékes freskóknak köszönheti. Legalább három korszakban készültek ezek a különböző készítés technikájú ábrázolások. Az északi falon két sor kép látható: a Szent László legenda és a Passió jelenetei. A déli falon töredékekben fennmaradt az utolsó ítélet és az alexandriai Szent Katalin legendája.
A templom gazdag faberendezésének sajátossága, hogy több korszak műalkotásaiból tevődik össze, a késő reneszánsztól a késő barokkig. A rangosan kiképzett berendezés a következő műalkotásokból áll: a 103 festett kazettából álló virágmintás mennyezet, mely mértani és indadíszes ornamentikájával az erdélyi reneszánsz jeles alkotása; a 18. században készült fő és a mellékoltár; a régi karzat, melynek mellvédképei szenteket ábrázolnak. A templomot az UNESCO is nyilvántartja.
A kicsinek bizonyult középkori templom helyett 1853–1899 között új templomot építettek. A késő klasszicista stílusban épült római katolikus plébánia templom a település központjában található.
Az egyházi építmények sorában még megemlítendő a Varáncsa falurészen található Szent Miklós tiszteletére emelt egykori görög katolikus, napjainkban ortodox kis templom. A község köztereit műalkotások díszítik: szobrok, kopjafák, emlékművek. A települést körülölelő havasok idegenforgalmi érdekességei: a Basa Tamás asztala, a gelencei Nagyvár és Kisvár, az obó halom, és nem utolsó sorban a felbecsülhetetlen értékű természeti táj a maga gazdag élővilágával.
A Szent Imrének szentelt római katolikus, kerített műemléktemplom építésének időpontja a XIII. sz. második felére tehető. Már a románkori jellegzetességei is felbecsülhetetlen értéket képviselnek: a több mint 13 méter hosszú 8 méter széles , terméskőből épült hajója, a diadalív, a déli bejárat fölött befalazott két ablak-, valamint a déli és nyugati kapunyílások.
A GELENCEI TEMPLOM A VIRTUÁLIS SZÉKELYFÖLD HONLAPJÁN: Click...
Ugyancsak érdekes a hatszög három oldalával záródó, öt támpillérrel megerősített késő gótikus szentély, amely a XVI. század elején, románkori elődje alapjaira épült. A szentély északi falába építették a kőből faragott szentségtartó fülkét, ennek alsó párkányán az 1503-as évszám olvasható , ez már az új idők gótikus átépítését jelzi. Az 1520-as átalakításokat valószínűleg a haralyi domonkos kolostor szerzeteseinek részvételével végezték el. Ők tervezték a szentély téglabordás keresztboltozatát és faragták ki a gótikus ablakok, valamint az új sekrestye, kő ajtókeretét. 1766-ban építették a templom nyugati és déli bejárata elé a két kisméretű portikuszt, az orgona-és ülőkarzatokat, melyeknek felszerelésekor a hajó középkori falfestményei részben helyrehozhatatlan károsodást szenvedtek. A karzatokat 1972-ben eltávolították.
Az 1802-es október-i nagy földrengés során többek között a gelencei templom is súlyosan megrongálódott, ezért Veszprémi Pál Püspöki Helytartó, a „ Tekintetes Nemes Megyét ” új templom építésére szólította fel . 1858 januárjában a templomot, az összeomlás veszélye miatt bezárták. Habár a következő év nyarán elkezdték a tetőszerkezet kijavítását, a figyelem és pénz az új, épülő alszegi templomra összpontosult. Így a gelencei régi templomra lebontás várt, és ez bizonyára meg is történik , azonban Huszka József 1882-ben felfedezte a mészréteg alatt lapuló falképeket , amelyek páratlan gazdagságban őrizték meg a középkori hit képvilágát. Az 1930-as években átfogó felújítást végeztek. Mégis a kilencvenes évekre az épület állapota ismét aggasztóvá vált és felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listájára.
A legutóbbi helyreállítások 1995-ben kezdődtek a Kovászna megyei önkormányzat segítségével, majd országos támogatással fejezték be a munkálatokat. 1999-ben és 2000-ben a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 4 millió forinttal járult hozzá a költségekhez. A templom méltán került fel a Világörökség listájára, a hajó falának ma is látható festése az 1330-as években készülhetett. A falképeken bibliai jelenetek és a szentek történetei szerepelnek . A nyugati fal felső képsorából - a képek rossz állapota és a később vágott ablakok miatt - csak a Szent Jakab legenda jelenetei azonosíthatók. Az alatta található képek: Bethlehemi gyermekgyilkosság, Menekülés Egyiptomba vagy Mária halála, a legutóbbi helyreállításig az ide helyezett orgonakarzat miatt nem látszottak. A krisztológiai téma az északi fal alsó részén Krisztus szenvedéstörténetének képsorával folytatódik: Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás , Krisztus Pilátus előtt, Krisztus megostoroztatása és a Keresztrefeszítés jelenete. A felette található Szent László legenda a gelencei templom egyik híressége.
A Szent László-legendát ábrázoló falképsorozatok az 1400-as évekkel kezdődően, fôként az egykori magyar határôrvidék falusi templomaiban maradtak ránk. Keleti hagyományaink itt ötvöződtek az európaival, az egyháziakkal és világiakkal egyaránt. A hajó déli falának felső regiszterét valamikor teljességében az Utolsó ítélet képsorozata foglalta el: középen az ítélő Krisztus , négy angyallal körülvéve , szájában karddal ábrázolva. Az apokalipszis víziójához tartozó Köpenyeges Mária és Keresztelő Szent János ábrázolása a könyörgés kompoziciójaként jelenik meg a déli kapu két oldalán. A fal keleti oldalán , a diadalív szomszédságában a Paradicsom-ábrázolás, alatta a Feltámadás-jelenet található. A déli fal utolsó összefüggő képsora a Szent Katalin-legendát meséli el.
Mivel ezt az egyedülálló, eszmeiségében felbecsülhetetlen műemléket lebontásra ítélték, a XIX. század fordulóján több szakaszban új, neoklasszicista templomot is emeltek.